Linkcsere |
Kezdőlap|Fesztiválkereső|Fesztiválregisztráció|Élménybeszámolók|Galéria|Híreink|Linkek|Nyereményjáték|Cégkatalógus
  
A jövő hétre ajánljuk

2017. July 07.
10. VinAgora Borgála 2017
Budapest

2017. July 08.
Kóspallagi Derűs Családi Szombat
Kóspallag

Kitekintő
Környező országok rendezvényei


 

 

 

Felhívások

Árusok jelentkezését várják Kóspallagra
Árusítási lehetőségek Lakitelken
Kereskedők, kézművesek, vendéglátósok jelentkezését várják fonyódi és badacsonyi rendezvényekre
Árusok jelentkezését várják Egerszalókra
Kereskedők, kézművesek és árusok jelentkezését várják nagykőrösi rendezvényekre
Rendezvényszervezők figyelem!
Árusok, büfések FIGYELEM!

RSS

A nagyrédei nyitott pincék bűvöletében
Beküldte: Fesztiválkalauz









Ismét kitárulkoztak Nagyréde pincéi. A Nyitott Pincék Napja e Heves megyei településen sosem az országos rendezvényhez kötődött. Most is így adódott. Ugyanis a nagyrédei borosgazdák mindig valamilyen egyedi alkalom gyanánt várták vendégeiket egyedi boraik kóstolására. Persze így a vendég is egyedinek, különlegesnek érezhette magát. Nem csak a kiszabott dátum miatt, hanem például azért is, mert a már több mint egy hónapja tartó rossz idő ezen a napon visszavonulót fújt, s egy kis zuhit leszámítva hétágra sütött a nap. A szerencsés időjárás-választás azonban kevés lett volna. A Nagyrédére betérőknek kitűnő borok, remek ételek, magával ragadó programok és fergeteges zene szolgálta a jó hangulathoz valót. A napra egy nagy árny vetődött, hogy a nemrég elhunyt Gácsi István borosgazda nélkül zajlott most először.

Térjünk be hát Nagyrédére! Mit ad isten, rögtön a falu első háza egy pince! A T.bor pincénél Paulik Tibor gazda és csapata várta a településre érkezetteket. A lovas kocsi itt megszólalt, ugyanis a Kankara zenekar magyar nótákat és hangulatfokozó zenét játszott róla, a Dream Team pomponos lányok nemcsak mosolyukkal vették le lábukról a nagyérdeműt, a Szent Imre Általános Iskola színjátszó köre alkalomhoz illő előadást tartott, úgy, hogy a diákszínjátszók nem a bortól részegedtek le műsorzáráskor, hanem a sikertől és tapstól. A közeli Gyöngyösről fotókiállítás érkezett import gyanánt a látványban elolvadók részére, a gyermekeket pedig érdekes népi játékok várták. Akik a bor mellett további egészségforrásra vágytak, azoknak a magnetizáló mágneságy sejtregeneráló hatását lehetett kipróbálni az egészségsarokban. A legnagyobb borválaszték T.bornál fogadta a nagyérdeműt. Kilenc borból lehetett kóstolni és bespájzolni. Száraz rizlingszilváni, zefír, chardonnay, késői szüretelésű hárslevelű, félszáraz szürkebarát, félédes muskotály, félszáraz rosé, száraz kékfrankos-cabarnet franc, félédes medina-cabarnet franc nemes borok váltak ízlelőik áldozatává. A pincepörkölteket óriáscipóban tálalták a rá vágyóknak, de macok, amolyan krumplilángos-féle is volt a helyi specialitásra áhítozóknak.
 
Egy másik helyszínen, a Bordombra felkapaszkodva már messziről muzsikától volt teli a mátraaljai táj. A Mátra hegységében egyre nagyobb hírnévnek örvendő Papp Krisztián énekelt és szintetizátorozott a hagyományos dallamokat kedvelőknek. Az ő muzsikájára estvefelé táncmulatságot is tartottak. A Zöld Völgy Íjászainál Robin Hood nyomdokaiba szegődhetett a kalandokra vágyó, Molnár Gusztáv ferences rendi szerzetesnek öltözve térített híveket a hagyományok ápolására, a játszóházban középkori játékokkal ismerkedhettek az életkorban szerények, Kucsik Istvánnál és Kívés Évánál pedig kézműveskedhettek a gyerekek. A kerámiavásárosnál sok szívhez szóló üzenetet vihetett haza égetett tányérok fenekén az, ki garasait ott váltotta portékára. Az erdélyi motívumokkal égettet házrészletek méltó díszei voltak a napnak. Siposné Judit, a nagyrédei Turisztikai Egyesület elnöke elmondta, hogy újdonságot rejtegetett a 2010. esztendő is a vendégek számára. Most először minden vendég szavazhatott a legszebb pincére, amely versenynek legkiemelkedőbbje elnyerte a Pince Szépe díjat, amelyet Gácsiné Nagy Terézia üveggrafikus készített. Megtudtuk, a háromszor egymás után első helyezett végleg elhódítja a modern csiszolású üvegdíjat. A legszebb bort is megválasztotta a szürke-bordó rendi ruhában pincéket járó Szent Imre Borlovagrend, amely oklevelet állított ki elismerésül. A Tiliczki Bormanufaktúra újdonsággal rukkolt ki Masquerade-borsorozata révén, tartott rövid bemutatót Tiliczki Zoltán. A modern grafikával felvértezett palackoknak nagy keletje volt ezen a napon. Száraz zöldveltelini, chardonnay, ottonel muskotály, félédes hárslevelű, száraz kékfrankos rosé, Denevér, cabarnet franc, félédes cabarnet franc és zweigelt: ez volt a kínálat. Két bor között korcsolyázni sós herőcével lehetett. Körözöttes péktermékek, húsos falatok és gulyás szegődhettek a vendégek mellé, ha úgy gondolták.
 
A programtól eltérően kinyitott a Mészáros pince is. Gazdája, Mészáros József és családja nagy szeretettel fogadta a borvadászokat. Tölgyfahordóban érlelt nedűit még az éppen a pincében vizsgálódó borlovagrend tagjai is elismeréssel illették. Csernyik Istvánnal, a Nagyrédei Hegyközség elöljárójával az élen érkezett sebtiben a borkommandó, de a szigorú tekintetű urak elégedetten távoztak innen is. A 2008-as évjáratú száraz muscat ottonel és a 8 gramm visszamaradt cukorral felvértezett 2009-es kékfrankos rosé álomszép élményként került a kóstoló ínyencek naplójába. Nem véletlen, hiszen a negyven év múlt, az negyven év múlt. A pince maga is lenyűgöző, de az előtte elterülő mátrai panoráma festőivé tette az egész ittlétet. Mintha egy festménybe csöppent volna az ember. A borok között pogácsával lehetett átkorcsolyázni, de aki később több szárazanyag-tartalmat kívánt, az a házi töltött káposztát is megkóstolta.
 
A Gácsi pincében hiányérzete lehetett a régi vendégnek, de az új kóstolónak is valami furcsának tűnhetett. Nem véletlenül, hiszen a közelmúltban elhunyt Gácsi István borosgazda nagy űrt hagyott maga után, s most először nélküle zajlott a nyitott pincék napja. A gyász hangulata átitatta a pincesor ezen részét. Amely borokat kitette a család az asztalra, azokat még Gácsi István készítette a famíliával, így az élők sorából eltávozott gyászszalaggal átfűzött képe köszöntötte az ideseregletteket. A vendégeit nagyon tisztelő, szerető, elismerésre méltó borosgazda fotója előtt lélekben, avagy ténylegesen mindenki fejet hajtott. Gácsiné Nagy Terézia, az özvegy elmondta, hogy a betérők közül sokan keresték urát, s bizony megdöbbenve fogadták, hogy nincs többé. Hozzátette, hogy máig nem tudták feldolgozni halálát, s hiányzik a családban, a szőlőben, a pincében, mindenütt. Könnybe lábadt szemmel mondta, hogy szelleme örökké itt marad, hiszen ez a pince volt az életének egy nagy szelete. Misi Kálmán harmonikaszava is most másként szólt. A vidámság mellett a kesert is kiérezte az ember a harmonikás eszközéből, s szívéből. Fellépett a Stílus trió, az ördöngős Ördög-csapat és a Nagyrédei Asszonykórus. Itt volt a nagy hatosfogat, azaz a kézműves mestercsúcs: Maya, a Venesz-díjas mestercukrász, Felföldi Krisztina üvegfestő, Nagy Andi gyertyakészítő, Oláhné Szeréna figurakészítő, Mária, a gyöngyékszer-készítő és Zia, a házigazda üveggrafikus. A Gácsi pince a jól bevált négy borkitűnőséggel rukkolt ki: a száraz és félédes szürkebaráttal, illetve hárslevelűvel, továbbá a száraz rizlingszilvánival és zenittel. Ostyákkal lehetett a borok közötti ízérzékelők semlegesítését megoldani, de a fogyasztás után libazsíros kenyér lilahagymával és jófajta magyaros gulyásleves kínáltatta magát, de lehetett választani a legfinomabb sültből is. A Gácsi pince érdemelte ki a nap végén a Pince szépe díjat az összes nagyrédei pince közül.
 
Az 1938-as alapítású Kádár pincében Kádár Lajos fogadta vendégeit, aki a száraz borokra esküszik. Sorrendben száraz olaszrizling, rizlingszilváni következett, legvégül egy meglepetés zászlósbor került az asztalra: mégpedig egy nyolcesztendős félszáraz muscat ottonel. A különleges, igen ritka csemegét fahordóban érlelte Kádár úr, hogy aztán vendégszeretettől ragyogó szeme a legnagyobb elégedettséggel visszatekintő vendég tekintetével találkozhasson. A nedűk között snack-et, ropit lehetett ropogtatni. Az estéhez közeledve ennél a pincénél adták át a Pince Szépe díjat, amelyet a Gácsi pince érdemelt ki. A nagyrédei nyitott pincék napjára érkező összes szavazó vendég voksát az a Bujdák Attila gyűjtötte össze, aki korábban a turisztikai egyesület egyik legaktívabb tagja volt, s a gerincsérvet is gyógyító Denevérpad feltalálása óta e gépezet gyártásával és terjesztésével jobbítja a világot.
 
Négy iciripiciri fekete pulikutya tartotta fogságban a Nagyrédei Kecskefarm látogatóit. Igen, a szíveket rabságba ejtette e négy tenyérbe való muskétás, s örök kedves emlékként rögzült lélekben és vakufényt lövellő fényképezőgépekben egyaránt. Minderre a kecskefarm bemutatásakor nyílt alkalom. A festők vásznára illő dombon sok-sok kecske és kisgidája kellette magát a vendégek előtt. Miután bepillantást nyert valaki a kecskék mindennapi életébe, megkóstolhatta az ország egyik legelismertebb kecskesajtjaiból összeállított gasztrotálat. Lehetett kóstolni és venni a natúr, a hagymás, a kapros, a pritaminos és a snidlinges változatból. A borlovagrend tagjai a fokhagymás kecskesajtot tartották a legjobb bornak, azaz ebben az esetben sajtnak. Kecskepaprikásra is volt sok igény. Hozzá házi kenyér készült. Sánta Judit asszony azonban nem csak a kecskefarmja hírnevét öregbítette, hanem a borosgazdákét is, ugyanis a nagyrédei borok is megtalálhatók voltak asztalain. Judit asszonytól megtudtuk, hogy a nap reggelén érkezett az a feltűnő napvirágokat magában foglaló virágágyás, amelyet Korsós Róbert kertész alakított ki. A Nagyrédei Kecskefarmon ennyivel több nap ragyogott ez ünnepen.
 
Kinyitottak tehát a nagyrédei pincék, igaz, nem mind a programban részvevőként, s így nem is mind vette ki részét a költségekből. Márpedig nagyobb büdzsével még gazdagabb programkínálat és kínálás készülhet. Továbbá kérdésként merül fel, hogy különböző kategóriát és irányzatot képviselő pincéket érdemes-e összeengedni egy versenyen. A vendégeket ezek a kérdések teljesen hidegen hagyják, s ők legközelebb is eljönnek, de Nagyréde turizmusának fejlődése érdekében fontos pontnak számítanak. Akik eljöttek, jól érezték magukat, s szurkolnak azért, hogy legközelebb is hasonló szeretettel kínálják nekik a megszokott és újdonságszámba menő finomságokat. Ez nem véletlen, hiszen, aki egyszer eljött az többször visszatér. Két gasztronómiai ünnep között is.
 
Szöveg: Hegoczki F. Zsolt
Fotók: Becze Zoltán

A fesztivál adatlapja
Élménybeszámolók

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Emlékezzen rám
Elfelejtett jelszó?
Nincs felhasználóneve? Regisztráljon
 
Hírlevél
Feliratkozás a Fesztiválkalauz hírlevelére.
:

: