Linkcsere |
Kezdőlap|Fesztiválkereső|Fesztiválregisztráció|Élménybeszámolók|Galéria|Híreink|Linkek|Nyereményjáték|Cégkatalógus
  
A jövő hétre ajánljuk

2017. október 28.
12. Decathlon FittAréna
Budapest

2017. október 27.
Szabadulószobák Éjszakája 2017
országszerte

2017. október 28.
Circus Maximus a Sportarénában
Budapest

Kitekintő
Környező országok rendezvényei


 

 

 

Felhívások

Árusítási lehetőség Budapesten december 1-23. között
Kereskedők, kézművesek, vendéglátósok jelentkezését várják fonyódi és badacsonyi rendezvényekre
Rendezvényszervezők figyelem!
Árusok, büfések FIGYELEM!

RSS

A nagyrédei nyitott pincék bűvöletében
Beküldte: Fesztiválkalauz









Ismét kitárulkoztak Nagyréde pincéi. A Nyitott Pincék Napja e Heves megyei településen sosem az országos rendezvényhez kötődött. Most is így adódott. Ugyanis a nagyrédei borosgazdák mindig valamilyen egyedi alkalom gyanánt várták vendégeiket egyedi boraik kóstolására. Persze így a vendég is egyedinek, különlegesnek érezhette magát. Nem csak a kiszabott dátum miatt, hanem például azért is, mert a már több mint egy hónapja tartó rossz idő ezen a napon visszavonulót fújt, s egy kis zuhit leszámítva hétágra sütött a nap. A szerencsés időjárás-választás azonban kevés lett volna. A Nagyrédére betérőknek kitűnő borok, remek ételek, magával ragadó programok és fergeteges zene szolgálta a jó hangulathoz valót. A napra egy nagy árny vetődött, hogy a nemrég elhunyt Gácsi István borosgazda nélkül zajlott most először.

Térjünk be hát Nagyrédére! Mit ad isten, rögtön a falu első háza egy pince! A T.bor pincénél Paulik Tibor gazda és csapata várta a településre érkezetteket. A lovas kocsi itt megszólalt, ugyanis a Kankara zenekar magyar nótákat és hangulatfokozó zenét játszott róla, a Dream Team pomponos lányok nemcsak mosolyukkal vették le lábukról a nagyérdeműt, a Szent Imre Általános Iskola színjátszó köre alkalomhoz illő előadást tartott, úgy, hogy a diákszínjátszók nem a bortól részegedtek le műsorzáráskor, hanem a sikertől és tapstól. A közeli Gyöngyösről fotókiállítás érkezett import gyanánt a látványban elolvadók részére, a gyermekeket pedig érdekes népi játékok várták. Akik a bor mellett további egészségforrásra vágytak, azoknak a magnetizáló mágneságy sejtregeneráló hatását lehetett kipróbálni az egészségsarokban. A legnagyobb borválaszték T.bornál fogadta a nagyérdeműt. Kilenc borból lehetett kóstolni és bespájzolni. Száraz rizlingszilváni, zefír, chardonnay, késői szüretelésű hárslevelű, félszáraz szürkebarát, félédes muskotály, félszáraz rosé, száraz kékfrankos-cabarnet franc, félédes medina-cabarnet franc nemes borok váltak ízlelőik áldozatává. A pincepörkölteket óriáscipóban tálalták a rá vágyóknak, de macok, amolyan krumplilángos-féle is volt a helyi specialitásra áhítozóknak.
 
Egy másik helyszínen, a Bordombra felkapaszkodva már messziről muzsikától volt teli a mátraaljai táj. A Mátra hegységében egyre nagyobb hírnévnek örvendő Papp Krisztián énekelt és szintetizátorozott a hagyományos dallamokat kedvelőknek. Az ő muzsikájára estvefelé táncmulatságot is tartottak. A Zöld Völgy Íjászainál Robin Hood nyomdokaiba szegődhetett a kalandokra vágyó, Molnár Gusztáv ferences rendi szerzetesnek öltözve térített híveket a hagyományok ápolására, a játszóházban középkori játékokkal ismerkedhettek az életkorban szerények, Kucsik Istvánnál és Kívés Évánál pedig kézműveskedhettek a gyerekek. A kerámiavásárosnál sok szívhez szóló üzenetet vihetett haza égetett tányérok fenekén az, ki garasait ott váltotta portékára. Az erdélyi motívumokkal égettet házrészletek méltó díszei voltak a napnak. Siposné Judit, a nagyrédei Turisztikai Egyesület elnöke elmondta, hogy újdonságot rejtegetett a 2010. esztendő is a vendégek számára. Most először minden vendég szavazhatott a legszebb pincére, amely versenynek legkiemelkedőbbje elnyerte a Pince Szépe díjat, amelyet Gácsiné Nagy Terézia üveggrafikus készített. Megtudtuk, a háromszor egymás után első helyezett végleg elhódítja a modern csiszolású üvegdíjat. A legszebb bort is megválasztotta a szürke-bordó rendi ruhában pincéket járó Szent Imre Borlovagrend, amely oklevelet állított ki elismerésül. A Tiliczki Bormanufaktúra újdonsággal rukkolt ki Masquerade-borsorozata révén, tartott rövid bemutatót Tiliczki Zoltán. A modern grafikával felvértezett palackoknak nagy keletje volt ezen a napon. Száraz zöldveltelini, chardonnay, ottonel muskotály, félédes hárslevelű, száraz kékfrankos rosé, Denevér, cabarnet franc, félédes cabarnet franc és zweigelt: ez volt a kínálat. Két bor között korcsolyázni sós herőcével lehetett. Körözöttes péktermékek, húsos falatok és gulyás szegődhettek a vendégek mellé, ha úgy gondolták.
 
A programtól eltérően kinyitott a Mészáros pince is. Gazdája, Mészáros József és családja nagy szeretettel fogadta a borvadászokat. Tölgyfahordóban érlelt nedűit még az éppen a pincében vizsgálódó borlovagrend tagjai is elismeréssel illették. Csernyik Istvánnal, a Nagyrédei Hegyközség elöljárójával az élen érkezett sebtiben a borkommandó, de a szigorú tekintetű urak elégedetten távoztak innen is. A 2008-as évjáratú száraz muscat ottonel és a 8 gramm visszamaradt cukorral felvértezett 2009-es kékfrankos rosé álomszép élményként került a kóstoló ínyencek naplójába. Nem véletlen, hiszen a negyven év múlt, az negyven év múlt. A pince maga is lenyűgöző, de az előtte elterülő mátrai panoráma festőivé tette az egész ittlétet. Mintha egy festménybe csöppent volna az ember. A borok között pogácsával lehetett átkorcsolyázni, de aki később több szárazanyag-tartalmat kívánt, az a házi töltött káposztát is megkóstolta.
 
A Gácsi pincében hiányérzete lehetett a régi vendégnek, de az új kóstolónak is valami furcsának tűnhetett. Nem véletlenül, hiszen a közelmúltban elhunyt Gácsi István borosgazda nagy űrt hagyott maga után, s most először nélküle zajlott a nyitott pincék napja. A gyász hangulata átitatta a pincesor ezen részét. Amely borokat kitette a család az asztalra, azokat még Gácsi István készítette a famíliával, így az élők sorából eltávozott gyászszalaggal átfűzött képe köszöntötte az ideseregletteket. A vendégeit nagyon tisztelő, szerető, elismerésre méltó borosgazda fotója előtt lélekben, avagy ténylegesen mindenki fejet hajtott. Gácsiné Nagy Terézia, az özvegy elmondta, hogy a betérők közül sokan keresték urát, s bizony megdöbbenve fogadták, hogy nincs többé. Hozzátette, hogy máig nem tudták feldolgozni halálát, s hiányzik a családban, a szőlőben, a pincében, mindenütt. Könnybe lábadt szemmel mondta, hogy szelleme örökké itt marad, hiszen ez a pince volt az életének egy nagy szelete. Misi Kálmán harmonikaszava is most másként szólt. A vidámság mellett a kesert is kiérezte az ember a harmonikás eszközéből, s szívéből. Fellépett a Stílus trió, az ördöngős Ördög-csapat és a Nagyrédei Asszonykórus. Itt volt a nagy hatosfogat, azaz a kézműves mestercsúcs: Maya, a Venesz-díjas mestercukrász, Felföldi Krisztina üvegfestő, Nagy Andi gyertyakészítő, Oláhné Szeréna figurakészítő, Mária, a gyöngyékszer-készítő és Zia, a házigazda üveggrafikus. A Gácsi pince a jól bevált négy borkitűnőséggel rukkolt ki: a száraz és félédes szürkebaráttal, illetve hárslevelűvel, továbbá a száraz rizlingszilvánival és zenittel. Ostyákkal lehetett a borok közötti ízérzékelők semlegesítését megoldani, de a fogyasztás után libazsíros kenyér lilahagymával és jófajta magyaros gulyásleves kínáltatta magát, de lehetett választani a legfinomabb sültből is. A Gácsi pince érdemelte ki a nap végén a Pince szépe díjat az összes nagyrédei pince közül.
 
Az 1938-as alapítású Kádár pincében Kádár Lajos fogadta vendégeit, aki a száraz borokra esküszik. Sorrendben száraz olaszrizling, rizlingszilváni következett, legvégül egy meglepetés zászlósbor került az asztalra: mégpedig egy nyolcesztendős félszáraz muscat ottonel. A különleges, igen ritka csemegét fahordóban érlelte Kádár úr, hogy aztán vendégszeretettől ragyogó szeme a legnagyobb elégedettséggel visszatekintő vendég tekintetével találkozhasson. A nedűk között snack-et, ropit lehetett ropogtatni. Az estéhez közeledve ennél a pincénél adták át a Pince Szépe díjat, amelyet a Gácsi pince érdemelt ki. A nagyrédei nyitott pincék napjára érkező összes szavazó vendég voksát az a Bujdák Attila gyűjtötte össze, aki korábban a turisztikai egyesület egyik legaktívabb tagja volt, s a gerincsérvet is gyógyító Denevérpad feltalálása óta e gépezet gyártásával és terjesztésével jobbítja a világot.
 
Négy iciripiciri fekete pulikutya tartotta fogságban a Nagyrédei Kecskefarm látogatóit. Igen, a szíveket rabságba ejtette e négy tenyérbe való muskétás, s örök kedves emlékként rögzült lélekben és vakufényt lövellő fényképezőgépekben egyaránt. Minderre a kecskefarm bemutatásakor nyílt alkalom. A festők vásznára illő dombon sok-sok kecske és kisgidája kellette magát a vendégek előtt. Miután bepillantást nyert valaki a kecskék mindennapi életébe, megkóstolhatta az ország egyik legelismertebb kecskesajtjaiból összeállított gasztrotálat. Lehetett kóstolni és venni a natúr, a hagymás, a kapros, a pritaminos és a snidlinges változatból. A borlovagrend tagjai a fokhagymás kecskesajtot tartották a legjobb bornak, azaz ebben az esetben sajtnak. Kecskepaprikásra is volt sok igény. Hozzá házi kenyér készült. Sánta Judit asszony azonban nem csak a kecskefarmja hírnevét öregbítette, hanem a borosgazdákét is, ugyanis a nagyrédei borok is megtalálhatók voltak asztalain. Judit asszonytól megtudtuk, hogy a nap reggelén érkezett az a feltűnő napvirágokat magában foglaló virágágyás, amelyet Korsós Róbert kertész alakított ki. A Nagyrédei Kecskefarmon ennyivel több nap ragyogott ez ünnepen.
 
Kinyitottak tehát a nagyrédei pincék, igaz, nem mind a programban részvevőként, s így nem is mind vette ki részét a költségekből. Márpedig nagyobb büdzsével még gazdagabb programkínálat és kínálás készülhet. Továbbá kérdésként merül fel, hogy különböző kategóriát és irányzatot képviselő pincéket érdemes-e összeengedni egy versenyen. A vendégeket ezek a kérdések teljesen hidegen hagyják, s ők legközelebb is eljönnek, de Nagyréde turizmusának fejlődése érdekében fontos pontnak számítanak. Akik eljöttek, jól érezték magukat, s szurkolnak azért, hogy legközelebb is hasonló szeretettel kínálják nekik a megszokott és újdonságszámba menő finomságokat. Ez nem véletlen, hiszen, aki egyszer eljött az többször visszatér. Két gasztronómiai ünnep között is.
 
Szöveg: Hegoczki F. Zsolt
Fotók: Becze Zoltán

A fesztivál adatlapja
Élménybeszámolók

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Emlékezzen rám
Elfelejtett jelszó?
Nincs felhasználóneve? Regisztráljon
 
Hírlevél
Feliratkozás a Fesztiválkalauz hírlevelére.
:

: