„Mindig csak a régi” – mondhatják sokan sokféle fesztiválra járva, mind a programokra, mind a gasztronómiára. Aki a nagyrédei újbor ünnepre érkezett, az már a rendezvény neve miatt sem állíthatta ezt, a tapasztaltak alapján pedig végképp nem. Az újdonsültségeké volt ugyanis a főszerep. A Heves megyei Nagyrédére több száz vendég érkezett a település első portájához, a T.bor pincéhez, ahol pezsgő hangulat fogadta a távolról jötteket.
 
Az országos reneszánsz évhez kapcsolódva a Reneszánsz Falusi Ízek eseménysorozat záró programját itt tartotta meg a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (Fatosz). A sok reneszánsz részlet miatt még a faluhatárt őrző Mackó kutya is röneszánsz szemüvegen át felügyelte a hirtelen jött sokaságot. Az esemény részeként pedig hogyan is maradhattak volna el a reneszánsz világ ízfondorlatai. Természetesen asztalra kerültek ezek is, de csak azután, miután a búbos kemencében jól megsütötte, illetve a szabadtéri látványtűzhelyen kifőzte azokat Kormos Panni néni és csapata. Kínáltak az asszonyok jó szívvel tüzes magyaros gulyást, kemencében ropogósra sült csülköt, káposztát gazdagon töltve, sőt még helyi specialitásként mackot is. Az előre bejelentkezetteknek Mátyás király vadaskertjéből való fácán leve járt lúdgége tésztával, illetve Molnár pék módjára készült a csülök óriási cipóban tálalva. Mindezeket Beatrix királynő kedvenc édességei követték. Valóban százszázalékos kecskesajtot ízlelhetett szájában az, aki a neves Valiskó kecskefarm standján nézelődött. A sokféle fűszerezésű sajtból erre az alkalomra snidlinges, kapros, fokhagymás és natúr készült. Valiskóné Judit asszony szerint ez egy jó nap volt arra, hogy a turisztikai egyesület újból összefogjon.
 
A reflektorfényben természetesen a messze földön híres nagyrédei borosgazdák újborai szerepeltek, amelyeket Juhász Zoltán plébános és gyöngyösi ferences rendi szerzetesek szenteltek meg a nagyközönség tanúsításával. Isten áldását kérték a borokra és a rendezvény helyszínére. A vendégváró T.bor pince chardonnay, irsai olivér, rosé cuvée és cabarnet franc borokkal lepte meg a nagyérdeműt. Új volt még a must is, amiből leginkább a gyerekek és a gépkocsivezetésre kárhoztatott vendégek fogyasztottak. Mellettük kilencféle óbort számolhatott meg a nap végére még számolni tudó. Köztük is kiemelkedett a reneszánsz naphoz rendkívül szorosan idomuló királyleányka. Óborok természetesen a többi standon is visszaköszöntek. A Mészáros családi pincészet újborait Mészáros Tamás mutatta be. Volt nála kóstoló rizlingszilvániból, zöldveltelíniből, olaszrizlingből, zenitből, hárslevelűből, muskotályból és kékfrankosból. A San Antonio Borház új kiállítóként jelent meg az Újbor Ünnepén a nagyrédei gazdák között. A nagy választékból itt kínált kétféle újbor sokak tetszését elnyerte, de ezen borház büszkélkedhetett a hivatalosan legjobb borral is, nevezetesen az év legszebb nagyrédei bora címmel. Megtudtuk, hogy európai uniós támogatással gigantikus léptékű fejlesztést hajtottak végre a borászatban, aminek eredménye hamarosan ország-világ előtt nyilvánvalóvá válik. A bemutatkozás sikeres volt a T.bor pincénél. A Bordombon található Tiliczki-Sipos pincéből három újboros hordó tartalmát hozták fel kóstolóba. A chardonnay, a kékfrankos rosé és a kékfrankos mellett azonban a már korábban megkedvelt óborok is feltűntek. A Gácsi pincészetnél Gácsi Tamás ügyvezető igazgató elmondta, hogy az asztalokra a korábban megszokott három helyett most már négy fajta újbor került, és az állandó választékban is négy fajtával kalkulálhatnak újabban a látogatók. A Promontórium Borlovagrendben borőr tisztet ellátó Tamás örömmel tudatta még, hogy most már nem csak ő tagja borlovagrendnek, hanem édesapja, Gácsi István is, aki a frissen alakult nagyrédei Szent Imre Borlovagrend alapító tagja lett.
 
Nagy nézősereget vonzott a 2008-ban alakult nagyrédei Szent Imre Borlovagrend lovagavató szertartása. Az avatást végző Deme József borlovag elmondta, hogy Magyarországon 44. borlovagrendként jegyezték be a szürke-bordó színű viseletben megjelenő társaságot. A palócos motívumokkal díszített Szent Imre-palástot és fejdíszt Mészáros Éva helyi iparművész tervezte. Az ízléses szín- és formavilágot több szakértő a legszebb borlovagrendi viseletként jellemezte országos viszonyításban. Azért a Szent Imre nevet vette fel a lovagrend, mert Nagyréde település védőszentje is az államalapító fia. A tizenhárom fővel alakult társaság az Újbor Ünnepen két taggal bővült. Lovaggá avatták egyrészt Juhász Zoltán plébánost, aki hitvallása szerint nyugalmat és békét akar vinni a világba. Szerinte ennek eléréséhez az egyik eszköz a bor is, amelynek kulturált fogyasztása barátságokat, jó kapcsolatokat teremt, tart fönn, és ez jó. A másik új lovag Hanák János nyugállományú iskolaigazgató lett, aki sokáig oktatott biológiát a helyben cseperedő gyerekeknek, s sokan tőle tanulhatták meg a szőlőtermesztés fogásait Nagyrédén. Amellett, hogy szőlőkutatásokat végzett a világ iránti érdeklődése miatt, a település történetének feldolgozása során a szőlő és a szőlőművelő emberek sorsát is nyomon követte, illetve követi ma is.
 
Az eseményen megjelent Magda Sándor országgyűlési képviselő, aki beszédében elmondta, hogy Nagyréde azon települések egyike, amely a hagyományokat fontosnak tartja. A jó bor, az ízek, a hagyomány nagy lehetőségek, amelyek az európai uniós csatlakozással sok látogatót fognak ide csábítani.
 
A Reneszánsz Újbor Ünnepen fellépett a helyi Szőlőszemek Tánccsoport, amely korhű viseletben palotást táncolt, a fővárosi Pasaréti Ifjúsági Kórus reneszánsz kori dallamokkal kápráztatta el közönségét, míg az egri Adáshiba színjátszó csoport jó kedvre derítő előadásával hozott hangulatot egy-egy korty borhoz. Aki a mozgásnak él, az is talált programot, hiszen íjászkodásra is volt lehetőség. Szájtátiaknak is akadt nézni való: Zia kezében csakúgy szikrázott a munka. Gácsiné Terézia borospalackokat, poharakat gravírozott azoknak, akik ezt a napot hosszabb időre emlékezetükbe és üvegtárgyaikba szerették volna „vésni”. Maya, a Venesz-díjas mestercukrász cukrászati termékeket formázott művészi alakzatba. Péter pedig faragott fa szobrok alkotójaként erősítette a mezőnyt. A zölségszobrászat mestere is nagyságáról tett tanúbizonyságot: az általa faragott lóalak mindenkit elismerésre késztetett. A reneszánsz idők államhatáraival felvértezett térképű társasjátékot, oktató cd-ket és könyveket, ősi magyar tárgyakat árusító standon sok érdekeset tudhatott meg az érdeklődő a középkorról. A forgatagot vásárosok színesítették.
 
Paulik Tibor, a T.bor pincénél lezajlott rendezvény házigazdája szerint a Nagyrédei Falusi Turizmus Egyesület a Nagyrédei Hegyközséggel karöltve és a Fatosz támogatásával nagy hírverés nyomán rengeteg embert látott vendégül a nagyrédei Reneszánsz Újbor Ünnepen. Reményét fejezte ki, hogy a vendégül látottak visszatérnek majd jövőre is, így újból kitárt kapukkal és nyitott szívvel várhatják őket, de nem csak az ünnepen, hanem bármikor.
 
Szöveg: Hegoczki F. Zsolt
Fotók: Majoros János