Véljük most is hallani az eufórikus győzelmi kiáltást, ami 1686 őszén Budavár visszafoglalásakor hangzott fel talán először és 2008. augusztus 30-31-én – ez alkalommal – utoljára a várfalak alatt.
Azon az őszön tízezer török védte a várat két hónapon keresztül, a hatszoros túlerőben lévő keresztény hadak ellen, míg végül megadták magukat a lófarkas zászló védői.
Ennek a győzelemnek az emlékére rendezték meg ismét lelkes hazai hagyományőrzők a nemzetközi ostromjátékot a Budavár Újvilág kertjében. Valószínű, hogy a reklám hiánya (ami bizony rengeteg pénz emészt fel) miatt, viszonylag kevés számú érdeklődő tekintette meg a rendezvényt, pedig a belépő ára 500 Ft, nagyon kedvezőnek hatott.
Sajnálhatják mindazok, akik nem tudtak erről a fergeteges, két napos programról. Csak úgy "suttogva" jegyzem meg: én is véletlenül kaptam a "fülest", bár már tavaly hallottam róla.
Belépve az Újvilág kert kapuján, mintha a középkorba csöppentünk volna. A kornak megfelelő ruhában serénykedtek a csinos kis "parasztlányok" és vitéz katonák. A nyelvek bábeli zavarából kitűnt, hogy több náció is részt vesz e középkori múltidézőn. A vásári forgatag, híven tükrözte a kor szellemét. Fajáték árusok, fazekasok, szappankészítők kínálták portékájukat. Volt ezen kívül itt falusi lekvár-, méz-, öltözet- és íjárus is.
A sátrak környékén ínycsiklandozó illatok keringtek, megmozgatva gyomrunknak nedveit. S, hogy a fülünk se maradjon ki a jóból, szinte folyamatosan hallottuk a furulya, a duda, a tekerőlant és egy-egy énekes elbűvölő hangját hol egyik, hol másik sátorból.
A férfiszemek persze, gyakran kacsingattak a háremhölgyek sátra felé, ami érthető is, hiszen a csinos háremhölgyek csillogó-villogó ruháinak varázsa vonzotta a tekintetet.
Az itt lebzselő gyerekek kacagása adott bizonyságot arról, hogy ők is jól érezték magukat e középkori világban. Kardozhattak, nyilazhattak, küzdhettek egymással, az ügyesebb kezűek pedig kézműves mesterségeket gyakorolhattak: vesszőfonást, zászlókészítést.
A kulturális programok sem maradtak el. Volt itt előadás a korabeli ruházatokról, vagy éppen egy vidám előadás bajvívásra hívásról, amin főleg a gyerekek mulattak nagyokat.
Aztán elkezdődött a vár ostromának nagyhangú előadása. Mondom nagyhangú, mert olyan ágyúszó és puskaropogás hallatszott mindenünnen, hogy szinte tényleg az ostrom kellős közepébe képzeltük magunkat. A harcos csatajelenetekben hullott a bugyogós "török" s a magyar "gyaur" egyaránt. A sebesülteket a korhű ruhában szorgoskodó lányok, asszonyok menekítették ki a csata sűrűjéből. Később megkezdődött a várfalak ostroma, hatalmas létrák és ágyú lövegek segítségével. A lövések füstje borította be a "harcmezőt". Mindenütt "sebesült" és "holt" katonák feküdtek a csatatéren. A csata folyását, a krónikás hangos szóval adta tudtára a jelenlévőknek.
Hát mit ne mondjak; érdekes, szórakoztató nap volt számunkra ez a mai, itt a Budai várban. Köszönet a szervezőknek. Ajánlom mindenkinek, aki kellemes, különleges kikapcsolódásra vágyik, hogy jövőre ezt az alkalmat ne szalassza el. Mindenről időben értesülhet, ha benéz a következő honlapra: www.budaeliberata.hu
Azok, akik a vizuális élményt szívesen fogadják, a "Galéria" linken a "Buda Eliberata" galériában megtekinthetik a felvételeket és bizonyára nemsokára, az ajánlott honlapon is fellelhetők lesznek az esemény képei.
Budapest, 2008-09-03
Vándor
Szerénytelen módon megjegyzem (ha az Admin hozzájárul), hogy ezen írásom saját honlapomon is szerepel: irkafirka.lapunk.hu-n.
