Most, a változatosság kedvéért egy budapesti rendezvényen az I. Mangalica fesztiválon "nyomorogtunk a nép között". Hát igen. Szombati napon mentünk ki a Vajdahunyad várba, hogy belekóstoljunk a "disznóságokba". Sikerült! Volt nem is egy helyen kóstoló a sok-sok finomságból, aminek szegény kis röfikék látták kárát.
Egyik ízletesebb volt, mint a másik. Igazán nem is tudtuk eldönteni, hogy melyik a ízletesebb a sok finomság közül. Volt itt sózott szalonna, kolbász, császárszalonna, és minden, ami a mangalicához tartozik. Sőt, azon túl is. Mivel az igazi nagy vásárok szinte minden kelléke megtalálható volt. Népi ruházat, mézes kalács, nemzeti jelvények, kitűzők, kosarak, sült gesztenye, kürtös kalács, cserépedények, és még sokáig sorolhatnám. Nagyon különlegesnek hatott a Lekvár ház, és a Pálinka ház is, érdekes és aromás ízeivel. A Felállított sátrak, mutatós kis bodegák között nagyon nehéz volt az előre jutás, mivel óriási volt a forgatag. Úgy látszik mindenkinek elege volt a téli bezártságtól, mert az volt az ember érzése, hogy ma mindenki itt van, aki mozogni tud. A felállított színpad előtt, amikor a műsor kezdetét vette, óriási "dugó" keletkezett. Úgy kellett átpréselnünk magunkat a tömegen, de becsületére legyen mondva a kíváncsiskodóknak, mindenki nagyon türelmes és elnéző volt, egy-egy lökés vagy bodicsek alkalmával. Jó volt ilyen sok vidám, jókedvű embert látni. A szervezők biztosan nem számíthattak ekkora érdeklődésre, mert így egy kicsit szűknek bizonyult a helyszín. Jövőre persze lehet itt rendezni megint egy ilyen "jó ízű" fesztivált, talán csak egy kicsit odébb, a nagyréten a PECSA mellett. Ott aztán a kóstolások, és csipegetések asztal mellett is elfogyaszthatók, és a kis gyermekekkel érkezők is jobban elférnének a nagy téren.
Persze elégedetlenségre semmi okunk nem lehet. Igazán jól sikerült ez a "malackodás"!
Vándor
