A reggeli napfény ugyan elmaradt a családom budapesti indulásakor, de mivel már hetek óta készülődtünk a Kevi fesztiválra (a Fesztiválkalauz jóvoltából már régóta tudomásunk volt az időpontról), eltántoríthatatlanok voltunk a tervbe vett útrakeléstől.
Egy jó másfél órás kocsikázás a forgalommentes úton, s már be is értünk a településre, ahol remekül kitáblázott utcákban, pillanatok alatt a helyszínre értünk. Bár sok-sok autó volt már a helyszínen, azért mi is könnyedén leparkolhattunk a fesztivál közelében.
A helyszínen igazi vidám, sokszínű forgatag fogadott bennünket. Volt itt minden, a törökméztől a szerencsekerékig, giccsparádétól a szemetgyönyörködtető műalkotásig.
Kellemes érzéssel töltött el bennünket, hogy nagyon sokan hagyományőrző módon voltak felöltözve a látogatók között is (lásd: az egyik képen).
Kicsit sétálgatva a "búcsúi" árusok között, hamar rábukkantunk a látványos birkanyírásra, mely gyermekeink számára egyedülálló élményt jelentett, ugyanis eddig életükben még sosem láttak ilyet.
Fantasztikus élmény volt a színpad pergő műsora, ahol kicsik és nagyok remekül ropták a Magyar tájegységek különböző népi táncait.
Ekkor már a nap is ránk sütött, mert Őfelsége, a napkorong úgy döntött, hogy nem maradhat szégyenben ezen a fergetegesen jó hangulatú napon.
Legalább száz bográcsban főtt, rotyogott a különféle étel. Birkagulyás, marhapörkölt, babgulyás és sok-sok más egyéb. Az emberek, mint szorgos kis hangyácskák járkáltak edénykéikkel egyik bográcstól a másikig, hogy lehetőleg a számukra legízletesebb falatoknál kössenek ki.
Néha egy-egy kakas elkukorékolta magát, tudtunkra adva azt, hogy itt kukorékoló verseny is lesz. Persze, a kisebbek malacfogó versenye sem "piskóta".
Nem mindennapi látvány volt a mutatós kis kos-fogat, mely hol türelmesen várakozott, hol kényelmesen baktatott a fesztivál forgatagában. Gyermekek körében nagy sikert aratott a sétálgató, nagyorrú, lufis bohóc.

A túrkevei szervezők kitettek magukért. Az idelátogatók sok-sok élménnyel gazdagodva és tele bendővel térhettek haza.

Gedeon