A nyírbátori "Szárnyas Sárkány" elnevezésű nemzetközi utcaszínházi fesztivál nem rokonítható egyéb fesztiválokkal, távolról lehet mindössze hasonlítgatni. Egy darabka tündérvilág, tűzfény és mély dobolás a távolban, a sárkány vizében hangosan kuruttyoló békák. Kis középkor, kis folklór, zene és játék, boszorkányok és kábulat.
Idén tizennegyedik alkalommal rendezték meg a sárkányfesztivált festői környezetben, a minorita templom körüli téren. Magánvállalkozás, amit a helyi önkormányzat is támogat. Úgy hatvan kilométerre Debrecentől a kis város, Nyírbátor, amely a kultúrával igyekszik ismertté, egyedivé és felejthetetlenné varázsolni magát. Utcaszínházi fesztivál az országban egyelőre egyedül itt van, s noha más városok (Kapolcs, Győr, Miskolc stb.) fesztiválrendezvényei is gyakran fordulnak a népművészetek felé, az utcaszínház műfaj autentikusan csak itt lelhető meg nyaranta. Olcsó és elragadó ünnepe a színjátszásnak.
A kicsi tó fölött a sárkány terpeszti szárnyait, a Papok-rétjén a fából készült mobil Korona Teátrum ékeskedik. Égbenyúló cölöpök, tetejükön különböző szimbólumok, messzebb kézműves utca és mutatványos tér fa körhintával, régi gyermekjátékokkal. S mindezt belengi a finom sültek illata, a sör párája, jókedv, muzsika, könnyű lebegés. A legszabadabb emberek gyülekezete ez, akik hozzák-viszik a muzsikát, őrzik a múltat, a hagyományt, a régi utcaszínházét és utcazenéét. Többek életformája a vándorlás.
Az első nap (július 9.) estéjén a nyár melege még elviselhető, sőt, kellemes, összesereglik a kedves sokaság, családok gyerekekkel, fiatal lányok és fiúk, színészek és zenészek, kobozzal, dudával, dobbal, hegedűvel és este 6 órakor elindulnak a város főterére, hogy közhírré tegyék: "Három napra miénk a város, a játéké a főszerep". A színes, látványos, csinnadrattás felvonulás és az ünnepélyes megnyitó után a Gajdos együttes kezdett, utána a gólyalábasok mutatták és kacagtatták meg főleg gyerekekből álló publikumot.
A gólyalábasok után a nagyszínpadon a Narco Polo együttes bódítja közönségét. Világzenei hangulatot teremtenek, pörögnek a dobok, sír a hegedű, felcsendül a gitár. A fesztiváltér mellett már a szürkületben tüzet gyújtanak a zsonglőrök, pörgetik az égő buzogányokat, melyek meteorként hasítják az eget. A tűzakrobaták dobritmusra mozognak, trükköznek, egyik lángot okád, sárkányosat, valahol messzebb néhány gólyalábas sétálgat.

A Csík Zenekar folk koncertje szól a régi minorita templom falainak ölelésében.
Az estét már a gyerekek "nem akarok még lefeküdni, meg akarom nézni a bábosokat is" siránkozásai kíséretében köszöntöttük és tekintettük meg a pécsi Bóbita Bábszínház Parsifal előadását, amely inkább felnőtteknek készült. Érdekes dolgot is megtudtunk ezen, mint például hogy ha nincs lova a lovagnak, akkor nem is lovag, hanem csak hős.
Az első nap csúcsa minden kétséget kizáróan az ukrán DAH színház Előjáték a Hamlethez című előadása a vízi színpadon. A tavalyi sárkányfesztiválon is a közönség kedvencévé avanzsált kijevi társulat repertoárjában zömmel Shakespeare-darabok szerepelnek, de korántsem az intézményes színházi előadásokra emlékeztetően. A társulat Vladislav Troitskynak köszönhetően 1994-ben indult útjára, erőteljesen átértelmezve a színházi hagyományokat, a zene, a díszlet és a koreográfia újszerű együttélését teremtették meg. Hamlet-előadásuk lenyűgöző. A tóra helyezett színpadon a színészek mindegyike maszkot visel és népviselet időző jelmezt. A jelmezes karakterek erősen hierarchikus világot teremtenek parasztokkal, pópa-hatalmassággal. Nincs beszéd és eltúlzott mozgások, mintha csak egy panoptikum félelmetes viaszbábuit látnánk. A parton egy ukrán népi együttes zenél, a síró, zsigerig hatoló dallamokkal úszik párhuzamosan a néma mozgást alig érzékelhetővé tevő koreográfia. A DAH színház produkciója a látvány és a zene, a shakespeare-i hagyományok és az ukrán tradíciók egyedi házasításának köszönhetően egyetlen pillanatra sem unalmas. A jutalom vastaps.
Az első nap, miként majd a többi is, pirkadatba nyúlik. Sokak véleménye szerint ezek a fesztivál legjobb pillanatai, amikor muzsikusok örömzenélésbe kezdenek, a többiek meg ropják rá. A sárkányfesztiválon természetes a vegyülés, ebben a műfajban nincsenek sztárok, csak kedves emberek - mondják többen. Igazuk van. Folyik a dínomdánom, a büfék leeresztik a ponyvarolót, aztán elcsendesül minden.
A szombaton látott előadások közül kiemelkedő volt a tatabányai Jászai Mari Színház tagjai által színpadra állított Nesze, nesze, nesze. A színdarabban a mindenki által ismert bábfigura, Vitéz László jellemfejlődését követhettük nyomon. A konfliktusait palacsintasütővel, jellegzetes reszelős kiabálással elrendező hőst mindannyian ismerhetjük innen-onnan: Kemény Henrik vagy mondjuk Bartha Tóni előadásában. A Nesze,nesze,nesze című darabban 3 alakban elevenedett meg a figura: bábként, és színpadi színészként, valamint a bábmozgató színészi játékaként is. Születésétől követhettük nyomon, ahogy csélcsap anyja, alkoholista apja helyett a más darabokban emlegetett "Nagymamikája" férfias szigora mellett hogyan cseperedik fel hányatott gyerekkorában. A briliáns jelenetek megannyi hétköznapi élethelyzetekből válogattak: a kicsapatás veszélye az iskolában, sorban állás a pénztár előtt, konfliktuskezelő tréningen való részvétel, és persze ismerkedés vadidegenekkel. Mindegyik helyzetben azt a Vitéz Lászlót láthatjuk, aki a gyengék oldaláról érkezve az erősek és legyőzhetetlenek ellen fordul. Merthogy ugye milyen nehéz a mai világban az igazságot megtalálni. Mert van ugye a pénztárosi szigor, de van öregasszony-maffia is.
Kilógott a többi darab közül a csak színészek stand up komédiájával operáló Priznic című darab is. Két falra lógatott ágyban fekvő beteg egyfajta Hacsek és Sajóként osztják meg egymással kórházi élményeiket, miközben talán az éjszakai magány intimitásában megvallják a kórteremben betegséggel, élettel, halállal kapcsolatos szorongásaikat.
Vasárnap - Új nap, új élmények mondhatjuk az általános mondatot.
A vasárnapi nap az utolsó nap hangulatában telt, színészek, tűzzsonglőrök készültek a nagy fináléra, de közben persze folytak a báb és egyéb előadások is. Este érkezett el a csúcsponthoz a fesztivál, a minden évben sorra kerülő sárkányégetéssel. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyszerűen meggyújtjuk, aztán kész, hanem ez egy pontos és szakrális rend szerint elvégzett szertartás és a mai kornak megfelelően tűzijáték közben történik. A szertartást a tűzmesterek kezdik a Tűzugrás férfiavató ceremónia képeivel, amelyet még egy edzett piromán is megirigyelne. Sajnos ezen a fesztiválon nem sikerült eléggé elégetni a sárkányt, mivel a VOLT-ról Nyírbátorba tévedő felhő eláztatta a sárkány bőrét és megóvta a tűztől. A sárkány visszarepült az odújába, de reméljük jövőre a csepűrágók és egyéb színészi tevékenységet végzők ismét összesereglenek, hogy újra megkíséreljék elpusztítani, mielőtt még kárt tenne a földeken a terményekben, meg széplányokban, meg amikben még szokott.

Szerző: Varga Péter, fesztival.net