Ez után este a neten meglátogattam Csesznek internetes oldalát és örömmel vettem tudomásul, hogy a hír igaz és, hogy egy nagyon kedves barátom, Nemes Nagy Péter (a cseszneki honlap bluesmogulnak titulálta) lesz a fesztivál házigazdája. Nem késlekedtem és nyomban kapcsolatba léptem Péterrel. Pár levélváltás után már biztos résztvevőként hajthattam álomra fejem.
Elérkezett végül a várva várt nap. Mivel Komárom vámra vezető főútja fel van túrva karbantartás és az épülő Tesco áruház miatt, azt javasoltam Péternek, hogy ne hozzám jöjjön Komárnóba, hanem egy általa is ismert pontján találkozzunk a városnak. Az időpont és a hely is mindkettőnknek megfelelt így tényleg már csak Murphy "autószerelő-kartárs" szólhatott volna közbe. A fesztivál napja szombatra 13. 08. 2005 esett. Esős napok után végre az időjárás is kegyes lett és ragyogó napsütéssel köszöntötte a fesztivál napját. Az út gyorsan eltelt mivel volt mit megbeszélni egymás között. Időben érkeztünk meg a helyszínre, mely már az autóból elvarázsolt bennünket. Amerre néztünk, dombos táj és sok-sok erdő fogadott. Azután megpillantottuk Csesznek várát, ahol 1585 és 1593 között Wathay Ferenc végvári vitéz élt és harcolt hazájáért.
Mivel még nem kezdődött el a hivatalos műsor, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a várat közelebbről is. A felfelé vezető úton aztán összefutottunk Udvardi Lakos Mártonnal, aki az egyik főszervezője a mai programnak, mely - és ezt elfelejtettem az elején megemlíteni - a XIII. Cseszneki Nyár kulturális rendezvény szerves része. A büfések is csak most rakodtak ki és "lőtték" be estére a sörcsapoló berendezést, így útban a vár felé betértünk egy helyi kocsmába leöblíteni az út porát torkunkról. Kár, hogy az utak le voltak aszfaltozva. A vár lenyűgöző és szinte városi gyerek lévén fájt az a csend, ami körülvett. A tiszta levegőből mélyeket szippantva néztem körül, és amit láttam az nagyon megragadott. Már ekkor eldöntöttem magamban, hogy ide jövőre vissza kell látogatni és, ha lehet, másokat is elhozni a barátok, családtagok közül. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy milyen hangulat lesz majd a fesztiválon.
A fesztivál pontosan kezdődött. A színpadra elsőként a pápai Menü zenekar lépett fel. Bancsó Gergely (gitárok), Böröcz András (gitár, ének, pofagyalu), Rózsás Ferenc (gitár) és Takács László (dobok). Saját bevallásuk szerint rock-blues számokat játszó zenekarnak tartják magukat. Kedvenceik inkább a heavy rock berkeiből kerülnek ki, de Jimi Hendrix sem áll messze tőlük. Ezt be is bizonyították a Hey Joe számmal. Újonnan szerzett barátom, Dzsugesz bizony sajnálhatja, hogy nem volt jelen. Repertoáruk további része saját számokkal, majd egy Zeppelin klasszikussal a Stairway to heavennel folytatódott, melyet magyar szöveggel adtak elő. Egy fergeteges rock-egyveleggel zárták koncertjüket. Prezentálják magukat a világhálón is a következő címen: http://menurock.uw.hu
Másodikként az MCS Blues Band (sajnos a programfüzetben elírták) lépett színpadra. Ők Veszprémből érkeztek a fesztiválra. Nyitószámként egy Johnny Winter számot választottak, majd ebben a stílusban folytatták. Repertoárjuk nagyobb részét a pergősebb blues-rock alkotta. Megidézték a Canned Heat együttest és egyfajta progresszivitást is bemutattak, amikor herfli-hegedű "párbajt" vívtak a színpadon. Eljátszottak egy eredeti Deák Bill számot is, a Pongrác úti kocsmát. Ez hatalmas közönségsikert aratott. Búcsúzóul egy Muddy Waters klasszikussal, a Got Mojo Workinggel zárták fellépésüket. Zenéjük hatást gyakorolt a közönségre, mivel az kezdett gyülekezni a színpad előtti füves területen. Szerintem egy picivel későbbi időpontban léptek volna fel, akkor nagyobb sikert arattak volna. A taps így sem maradt el. Műsoruk után ismét Nemes Nagy Péter vette át a hatalmat és egy kis bluestörténeti ismertetővel szórakoztatta a közönséget.
Rövid átalakítás után az 1998 tavaszán alakult bakonyi Cuha Delta Bluesbreakers lépett színpadra. Bolla Tipcsi (szájharmonika, ének), Szilágyi Toma (gitár), Kovács "Kismaci" Ági (billentyűk), Bittmann "Pozan/Rézeleje" Joci (basszusharsona), Kőműves "Trombeee" Gergő (trombita), Veres Balázs (basszusgitár), Fülei Tamás (dob), Deutsch Sarolta (ének). A fellépő zenekarok közül ők alkalmaztak először fúvós szekciót. Repertoárjuk zömmel Ford Blues Band, Sugar Blue, Paul Butterfield számokból álltak. Azonban nem maradhatott ki egy-két Muddy Waters, John Mayall sem a kötelező darabok közül. Előadásmódjukkal és talán azzal is, hogy helyi zenekarnak számítanak nagy sikert arattak. Zeneileg az eddig legképzettebb benyomást kelltették bennem. Koncertjük alatt a rock, blues és egy-két számban a soulos hangzásvilág dominált. Új, még csak 17 éves énekesnőjüknek épp ez a soulos hangzás állt a legközelebb. A fúvós kíséret pedig egy külön élményt jelentett. Aki többet szeretne megtudni erről a remek zenekarról, az látogasson el honlapjukra: http://cuhadelta.fw.hu
Újabb bluestörténeti előadás, míg a színpadon kicserélődtek a zenészek. A következő "merénylő" a 2001-ben alakult budapesti Bluestrain zenekar volt. A Bluestrain erőssége a nagyzenekari hangzás, melyben az állandó fúvóskórus és a vokál meghatározó szerepet kap. A zenekar megszólalását az összetett hangzás és dinamizmus jellemzi. A jazz-rock programszerűsége, a rock és funky keménysége, a blues dallamossága egyaránt beépült a Bluestrain zenéjébe, mindez a sokszínűség, jellegzetes hangzásvilág és zenei koncepció egyedülálló zenei produkciót eredményez. A repertoárt gyors és középtempójú, ritmikailag változatos számok képezik (boogie-woogie, swing, shuffle, funky), melyek a műfajban jártas hallgatóság számára ismert blues-standardek feldolgozásai a jazzből jól ismert fúziós eszközökkel élve. A lendületes, táncolható Rhythm & Blues hangulata és hangzása, sokaknak a Blues Brothers zenéjét juttatja eszébe, a konkrét idézetek hiányában is. Olvashatjuk honlapukon: www.bluestrain.hu. A zenekar fellépett már rangos hazai zenei fesztiválokon: Sziget Fesztivál, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál, Kotta Fesztivál, valamint megalakulása óta folyamatosan koncertezik, budapesti ill. vidéki klubokban egyaránt. Tagok: Hanuss Jenő (ének, herfli), Farkas Zsolt (gitár, vokál), Csárics Sándor (trombita) - ő sajnos egyéb irányú elfoglaltsága végett nem vett részt a fesztiválon -, Kertész Bence (zongora, hammond), Pfeiler Ferenc (dobok, vokál), Solymosi Milán (szaxofon), Winter Csaba (basszusgitár).
A Bluestraint egy újabb vidéki zenekar a soproni Blues Floor követte. A tagok: Horváth Gabi ének, Sásdi Tamás gitár, Rajkai József basszusgitár, Árva Balázs dob. Nos, amiket eddig írtam, azt tessék elfelejteni. Horváth Gabi Joplinos hangjával két dögös blueszal indítottak: Walking by myself és a Pretty Woman. Majd két saját szerzemény, a Múlik az idő és a Simogat a szél került előadásra. Ezeket a Voodoo Chile követte. A repertoárjukban megtalálható további Joplin és Hendrix szerzemény is. Dögösségükkel és nem utolsó sorban Gabinak köszönhetőleg, aki mint profi zenész elsőként próbált kontaktus teremteni a közönséggel, akik vevők is voltak erre a kommunikációra, igazi bulis hangulatot teremtettek. Az első fellépő banda voltak, akiket visszatapsolt a közönség.
A Blues Floor fellépése után már csak a négy "profi" budapesti banda volt hátra. Elsőként Ferenczi György és a Racka Jam formáció lépett színpadra. Zeneileg ez a formáció hozta azt a színvonalat, melyet az ember elvárhat tőlük. Repertoárjuk többnyire a magyar népdalok bluesos átdolgozására épült. A chicagói blues után egy kissé idegennek hatott számomra, pedig zeneileg, mint említettem, gyöngyszemek voltak az előadott dalok. Sajna ez a sajátos stílus, nevezhetnénk ethno-blues stílusnak is, megtörte azt a lendületet, melyet a fesztivál kezdett felvenni. A közönség és a népes Ferenczi György rajongók lelkesen tapsolták végig a produkciót. Egy folkfesztiválon szívesebben hallgattam volna ezeket a dalokat. Pedig Ferenczi Gyuri tud igazi bluest is játszani, melyet két szám erejéig meg is mutatott. Lelki szemeim előtt rögtön a Herfli Davidson formációja lebegett, ami jobban kielégítette volna stílusbéli elvárásaimat ezen a fesztiválon. Majd jött az est egyik fénypontja. A színpadon Török Ádám és a Mini. Utoljára élőben a kamocsai Klikk Fesztiválon, 2001-ben láttam, hallottam játszani a Minit. Akkor még Kerékgyártó István volt a basszusgitáros. Mostanra egy fiatal titán, Paróczai Attila lépett a helyére. Az együttes további tagja: Török Ádám - fuvola, ének, Köves "Pinyó" Miklós - dobok, Németh Károly - billentyűk. Itt jegyzem meg, a Minit mindig körülveszi a szeretet és bátran állíthatom, nagyon sok mai "sztár" példát vehetne tőlük, hogy is kellene viselkedni a közönséggel, meg amúgy is az emberekkel. Ezt én is személyesen tapasztaltam, még mielőtt a Ferenczi formáció színpadra lépett volna. Megpillantottam Török Ádámot a Mini együttes frontemberét. Láttam, hogy egy csoport van körülötte és aláírást osztogat. Fogtam a plakátom és én is beálltam a sorba. Rövid várakozás után boldog tulajdonosa voltam Ádám aláírásának. Visszafelé még elcsíptem egy autogram végett Köves "Pinyó" Miklóst, a dobost, akire Horváth "Tüsi" Sanyi, újdonsült ismerősöm hívta fel figyelmem. Majd még Gabi a Blues Floor énekesnője írta alá a plakátom. Ezek az emberek tényleg a zenéért élnek, a zene feltétlen szeretetéért és a zene, mint ige hirdetéséért tevékenykednek. A koncerten felhangzottak a régi nagy klasszikussá vált slágerek, mint a Gőzhajó, Hívj fej, de természetesen az új lemez bemutatása volt a fő irányadó, az Éjszakai harcos című, amiről többek között a címadó dal, de a Messze ide Mexico is elhangzott.
A Mini után a színpadon a Deák Bill Blues Band lépett fel. Az ő munkásságukat nem ismerem nagyon. Billt még a Hobo Blues Band első lemezeiről hallottam énekelni. Az a korszaka nagyon tetszett. Amikor kivált a Hobo Blues Bandből és a 90-es években megalakította a Deák Bill Blues Bandet, melynek tagjai: Deák Bill Gyula - ének, Sárközi "Szivori" Pál - szólógitár, Balázs Péter - basszusgitár, Szabó Csaba - dob, Horváth Zsolt - billentyűs hangszerek nem követtem figyelemmel munkásságát. Ha kezembe került egy lemeze, azt mindig ízlésemnek egy kicsit túl keménynek tartottam. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az egyik legpozitívabb élményt pontosan a Deák Bill Blues Band nyújtotta számomra. A szám tátva maradt, hogy milyen jók élőben, és egyáltalán nem éreztem keménynek zenéjüket. Hogy ez lenne az élő fellépés egyik varázsa? Amikor meg rázendítettek a Hey Joe nótára egyenesen "olvadás közeli állapotba" kerültem. A koncerten közben elhangzott az összes kötelező nagy slágere. Az volt az érzésem, hogy ők aratták a legnagyobb közönségsikert, nem is alaptalanul.
Már éjfél is elmúlt, mire véget ért a "Kapitány" koncertje. Utolsó fellépőként Tátrai Tibor és a Magyar Atom Blues Band lépett színpadra. Tátrai Tibor és a Hobo Blues Band három (akkori és korábbi) tagja, Deák Bill Gyula, Póka Egon és Döme Dezső hozta létre a Radics Béla Emlékzenekart, pár évvel a legendás gitáros halála után. A csapat, bár nem létezett sokáig, azért bejárta az egész országot, azokkal a dalokkal, amelyeket egykori zenésztársuk is mindig műsoron tartott. Azaz Jimi Hendrix legjobb nótáival. Ez az együttes nevezhető a Magyar Atom elődjének. Noha nem feledkezhetünk meg a HBB-ről sem. Ugyanis újra csak Hobo egy másik felállásának hangszeresei hozták létre 1994-ben az akkor még Magyar Atom Blues Brothers nevű bandát. Tibusz ezúttal Solti János dobossal, Tóth János Rudolf énekes-gitárossal és Zsoldos Tamás basszusgitárossal szövetkezett arra, hogy blues és rythm & blues örökzöldeket adjon elő a színpadokon. Amikor Jamie Winchester (szintén ének-gitár) a Tátrai Band tagja lett, egyben a Magyar Atomhoz is csatlakozott. (Ha Zsoldos Tamásnak más elfoglaltsága akad, Papesch Péter, a Latin albumok basszusgitárosa helyettesíti.) Hogy miért ez a név? Úgy volt, egyszerűen Jimi Hendrix Emlékzenekarként fog működni a társaság. Ám amikor kiderült, hogy már a második koncertről hangzó anyag készülhet, s ezt a Paksi Atomerőmű Rt. támogatja, új nevet ötlöttek ki a zenészek. A Blues Brothers időközben valahogyan lekopott, így maradt az amúgy igen hatásos Magyar Atom elnevezés, tudhatjuk meg Tibuszék honlapjáról : www.tatraitibor.hu
Ezen az estén is a megszokott, jól bevált slágerek hangzottak fel. A csapat hozta nevéhez hű formáját. Nekem azonban megint vegyesek voltak az érzéseim a hallottakkal kapcsolatban. Igaz, nem nagyon ismerem Tátrai Tibusz munkásságát ezért nem is áll jogomban, hogy ítélkezzem felette. Szerettem volna újabb szerzeményeket hallani Magyarország egyik legjobb gitárosától. Bátortalanul jegyezném meg azt, hogy talán a kései időpont is szerepet játszhatott abban, hogy egy kicsit negatívumként fogtam fel a Magyar Atom koncertjét.
Végezetül nem maradt más hátra, mint hogy köszönetet mondjak a szervezőknek ezért a szép környezetben megrendezett remek fesztiválért. Remélem a III. Cseszneki Blues Fesztiválon is részt vehetek majd, ha megrendezésre kerül.
V.J.
További képek és beszámolók a szerző honlapján: www.joeblues.host.sk
