Linkcsere |
Kezdőlap|Fesztiválkereső|Fesztiválregisztráció|Élménybeszámolók|Galéria|Híreink|Linkek|Nyereményjáték|Cégkatalógus
  
A jövő hétre ajánljuk

2018. November 23 - 24.
FRANC & FRANC 2018
Villány

2018. November 24.
XII. Bánhorváti Krumplis Lángos Fesztivál
Bánhorváti

Kitekintő
Környező országok rendezvényei


 

 

 

Felhívások

Árusok jelentkezését várják Örkényre, a Forraltbor Fesztiválra
Árusok jelentkezését várják a szervezők az Újbudai Karácsonyi Vásárba
Rendezvényszervezők figyelem!
Árusok, büfések FIGYELEM!

RSS

Kolbászolás Békéscsabán
Beküldte: nap-tar.hu









Élménybeszámoló a 2005. évi kolbászfesztiválon látottakról

Először is ott kezdeném, hogy hosszas szervezés, telefonálgatások sora előzte meg ezt a  kirándulásomat az ország másik sarkába, Békéscsabára. Majd október 20-án a kora délutáni órákban vonatra szálltam, hogy a terveket tett kövesse, és meglátogassam a kolbászfesztivált. A négynapos rendezvény  második, pénteki napján aránylag kevesen voltak, ezzel ellentétben sok érdekes program várta a látogatókat. Délelőtt 10 órakor a Sportcsarnok udvarának egyik sarkában már javában gyülekeztek a kíváncsiskodók, hiszen nyilvános disznóvágásra került sor. Pár perc késéssel érkezhettem csak, mivel a hozzáértő szakemberek már a  disznó pörzsölésével foglalatoskodtak. Amíg a böllér dolgozott, addig a nézelődőket kellemes népi dallamokkal szórakoztatta a néhány fős zenekar. Családias hangulatban pörögtek az események, ahol a műsorvezető folyamatosan kommentálta a disznóvágásban kevésbé jártas emberek megelégedésére, hogy éppen mit is lehet látni, mit csinálnak azok az emberek ott a kör közepén. Időnként meg-megszólított embereket, így sok humoros történetet is hallhattunk.
Egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy  talán itt az ideje kicsit nézelődni a többi helyen, amit - mint utólag kiderült - nem bántam meg. A  sportcsarnok egész területén egyre több és több árus kínálta portékáját, némelyek a kolbász témakörében maradva, míg mások a kíváncsiskodóknak kedvezve mindenféle édességgel, játékokkal. Aki  konkrétan azért jött, hogy végigkövesse, miként lesz az ólban  szaladgáló malackából rendkívül ízletes (vegetáriánusok kíméljenek) szalonna, kolbász, és egyéb finomság, annak sok érdekesség került az útjába. Itt nemcsak a disznóvágásra gondolok, hanem például arra is, hogy az egyik sátorban a múltat idéző eszközökről, módszerekről tudhattunk meg érdekes dolgokat, mindamellett, hogy ezeket közelről is megnézhettük. Az idősebb korosztály még biztosan emlékszik rá, amikor még ezeket használták. Na, de lépjünk tovább! A többi sátorban is nagyon sok mindent láttam, volt, aki nemcsak árujával, hanem öltözékével is meglepte a látogatókat, s nem mindennapi ruhájával vívta ki az emberek tetszését, figyelmét.
És akkor térjünk vissza a már-már feledésbe merült  disznóvágáshoz. Mire átverekedtem magam a tömegen, már arra készültek, hogy a jól megtermett disznónkat szépen megperzselve, megsikálva, lemosva megfordítsák. Mivel a disznó jóval nehezebb volt, mintsem a két jól megtermett férfi csak úgy meg tudta volna fordítani, ezért kénytelenek voltak a nézelődő urak közül segítséget kérni. Akadt is hirtelen annyi ember a közelben, hogy a végén oda se fért mindegyik. Azután csak telt-múlt az idő, a röfi meg egyre jobban kezdett hasonlítani a szalonnára ...
Először kezdték a combjaival, majd a régi televíziós játékot felidézve, "Van benne valami" alapon egyre beljebb kerültünk mindaddig a pillanatig, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy amit eddig disznó néven emlegettek, most már legfeljebb csak oldalas, tarja, szalonna, sonka, hogy csak párat említsek. Azt, hogy a fesztivál jelentőségét mennyire bizonyítja, nehéz megmondani, de nem suhanhatunk el amellett, hogy ezt a bemutatót végigkövette és rögzítette egy spanyol televízió, a TeleBilbao is.
Szóval a disznóvágás véget ért, mehetünk tovább. Többféle lehetőségünk volt ezután is, akár nézelődhettünk az udvaron a vásáron, vagy újabb körök a sátrakban, hogy minél több mindent lássunk, vagy, ha még kisgyerek lettem volna, akkor szinte biztos, hogy meg kellett volna állnom a szivacslabda-lövöldözős játéknál, ahogy sok szülő is tette a gyermekével...
Szemmel láthatóan jól érezték magukat, élvezték, ahogy a kis labdákkal próbálták eltalálni a szemben álló "ellenfelet".
Hideg volt, jobbnak láttam bemenni, körbenézni a sátrakban. Ekkor láttam meg a tésztagyáros standot, ahol meglepetésemre az emlékeimben darálóként ismert készülék némi plusz alkatrésszel kiegészítve tökéletesen alkalmas volt már különböző fajta, és formájú tészták készítésére. Őszintén be kell, hogy valljam, elmosolyodtam.
Végül, ha már kolbászfesztivál, és amúgy is végigkísérhettük, hogyan készül a kolbász, akkor a legjobb rész sem maradhatott el: ha az embernek volt türelme kivárni a sorát, finomabbnál finomabb falatokat is beszerezhetett magának. A sültkolbásztól kezdve, a szárazkolbászon keresztül a hurkáig mindenbe  belekóstolhattam volna, éhségemnek csak a pénztárcám szabott előbb-utóbb határt. Viszont amíg falatoztam, addig sem unatkoztam, kellemes muzsikára figyeltem fel. És a hangulat csak fokozódott, de sajnos bánatomra elérkezett az idő, és elfogyott a tálcámról a kolbász és a mustár is, úgyhogy leöblítettem a maradék borral, kabát, sapka, indulhatunk. Még csak a sátor kijáratánál jártam,  amikor a hátam mögül a következő nótát véltem hallani: "A vonat nem vár..." Azt már nem tudom, hogy tényleg ezt hallottam-e, mert az órámra pillantottam, és sietősen folytattam az utam az állomásra, hisz a vonat tényleg nem vár...

Moór Ferenc
Szombathely

További képek a szerző honlapján: http://tompysoft.myftp.org

A fesztivál adatlapja
Élménybeszámolók

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Emlékezzen rám
Elfelejtett jelszó?
Nincs felhasználóneve? Regisztráljon
 
Hírlevél
Feliratkozás a Fesztiválkalauz hírlevelére.
:

: